A hivatal, ahová két hónapig érkezik egy levél

„Teljes a káosz” – panaszkodott lapunknak egy régóta a szakmában lévő pályázatíró a magyarországi EU-s pénzek kifizetéséről. Véletlenszerűen megkerestünk az ország több pontjáról pályázatírókat, és mindannyian megerősítették: a pályáztatás és pénzkiosztás mostanában erősen akadozik. „Egyben voltak csak hatékonyak: a dizájnt mindenütt nagyon gyorsan lecserélték kékről zöldre” – jellemezte az NFÜ választások utáni működését egy pályázatíró.
Pedig nem is régen még nagy volt a bizalom. Idén március elején lépett hatályba a 4/2011-es [1] kormányrendelet, ami egészen részletesen, és a korábbiaknál sokkal szigorúbb határidőkkel szabályozza az EU-s támogatások felhasználását.
„Üdítő kivétel amikor betartják. Illetve a pályázókkal nagyon alaposan betartatják, csak az NFÜ (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség) illetve az alá tartozó KSZ-ek (közreműködő szervezetek) nem tartják be. És persze őket nem érheti semmilyen retorzió” – mondta egy fővárosi pályázatíró. „Nem sikerült betartani az ígéretet, nem lett hatékonyabb a rendszer. Az általam ismert vállalkozóknak még rosszabb is a véleménye, mint a korábbi, szintén nem problémamentes időszakról. Generálisan nem lettek gyorsabbak” – vélekedett egy dunántúli nagyvárosban dolgozó kollégája. „Nem gyorsabbak, hanem lassabbak lettek” – hallottuk az ország keleti feléből a határozott véleményt. „A legegyszerűbb szerződésmódosítás is fél év” – reagált egy pályázatíró, amikor arról kérdeztük, hogy az új határidőkkel hogyan állnak az illetékes állami hivatalok.
A panaszok mind kisebb ügyekkel kapcsolatosak. Nem milliárdos, inkább néhány milliós projekteken dolgozó forrásokat kerestünk meg. A legtöbb panaszt a TÁMOP (Társadalmi Megújulás Operatív Program) és a KEOP (Környezet és Energia Operatív Program) pályázatokkal foglalkozóktól hallottunk.
„Eleve reménytelen volt teljesíteni ezt a rendeletet” – vélekedett egy, az NFÜ működését jól ismerő szakmabeli. „Ez eleve irracionális elvárás volt. Folyamatosan dolgoznak szerintem most is, de kétszer ennyi emberrel lehetne csak tartani a tempót” – tette hozzá.

Félnek nyíltan panaszkodni

Az NFÜ nem kívánt nyilatkozni az ügyről, mindaddig, amíg konkrét ügyben történt csúszásról nem kérdeztük volna őket. Ez azonban lehetetlen volt, mert a pályázók és pályázatírók közül senki sem vállalta úgy a nyilatkozatot, hogy beazonosítható legyen. Mindannyian az NFÜ bosszújától tartottak.
Egyikük állította, hogy ő már megfenyegette az egyik NFÜ-höz tartozó cég munkatársát, hogy a sajtóhoz fordul, mire azt a választ kapta, hogy ha megteszi, akkor soha többé nem nyerhet cége által képviselt pályázó. Az NFÜ ebben az ügyben is konkrét panaszt kért, az ügy kivizsgálását ígérve. Csepreghy Nándor, az NFÜ kommunikációs főosztályvezetője azonban azt is hozzátette, hogy „a konkrét információk hiányában csak azt tudom feltételezni, hogy mindez rosszindulatú hitelrontás, amely a jó hírnévhez való jogunkat sérti”.

Packáznak

Belepillanthattunk egy vaskos pályázati anyagba, ami szerencsésen nyert. Már csak az volt hátra, hogy megjöjjön a pénz. A pályázó beküldte a szükséges számlákat, rajtuk a szükséges pecséttel. Az NFÜ az egészet visszadobta, arra hivatkozva, hogy a pecsét és egy ügyiratszám nem „szorosan egymás mellett” volt. Sehol, semmilyen kiírásban sem szerepelt ez a kitétel, csupán annyi, hogy a két dolognak ott kell lennie a papíron. A „szoros egymás mellettiségről” szóló hivatalos előírást kérésre sem tudott bemutatni a hivatal. Ennek ellenére a dokumentáció újraküldéséig nem fizettek.
Egy nyugat-magyarországi pályázó képviselője arra panaszkodott, hogy azzal húzta az időt az NFÜ, hogy trükközött a tértivevénnyel. A dokumentumaik postai átvételéről szóló igazolás a feladás után két hónappal érkezett meg. Addigra – elvben – már el is kellett volna bírálni a feladott pályázatot, mert erre 30 napot írt elő a 4/2011-es kormányrendelet.
Az a pletyka terjed a pályázók között, hogy úgy cselezik ki az NFÜ-nél a postát, hogy az aláírt tértivevényeket nem azonnal adják vissza, hiszen azt nem is lehetne kivárni ennyi levél és csomag esetében. Amikor viszont kiadják a tértivevényeket, akkor nem feltétlenül a frissen érkezett küldeményekhez kapcsolódókat adják a postásnak, hanem régebbieket.
Általános panaszként hallottuk, hogy sokszor akár fél évet vagy még többet is csúszik a határidőhöz képest egy-egy pályázat elbírálása. Ez azért nagy probléma, mert közben elavulnak a pályázatban szereplő paraméterek: változnak például az árak, de akár az is számíthat, hogy milyen az időjárás bizonyos beruházásoknál. Ilyenkor újra kell kezdeni szinte az egész procedúrát. Újra kell írni a pályázatot, módosítási engedélyeket kell beszerezni, amelyek újabb elbírálás alá esnek. Kétszer dolgozik a pályázó, de kétszer annyit adminisztrál a hivatal is, és az egész csúszás sokszorosan halmozódik. Több, egymástól független pályázat esetén hallottunk ilyenekről.

Szétesettség

Az NFÜ-ben folyó munkát jól ismerő egyik forrásunk szerint nem a hivatalnokok bürokrata gőgje okozhat ilyen gondokat. Hanem egyszerűen túlterheltek az ott dolgozók, és minden lehetséges időhúzással levegőhöz akarnak jutni. Van olyan pályázat, ahol egy embernek kellene harminc napos határidő alatt ezer pályázatot elbírálnia. „Ez napi 12 óra folyamatos munkával is irreális” – mondta.
Egyik forrásunk szerint eleve lehetetlen döntés volt a határidőket szűkíteni, ugyanis az EU által meghatározott kritériumokból engedni nem lehet, „és ha valahol egy ellenőrzési kört kiveszünk a rendszerből, akkor azt máshol Brüsszel valahogy visszateteti”. Az egész pályáztatás mögött egy egységes szoftver van, és ha valahol akár a legjobb szándékkal is egyszerűsíteni akarnak, akkor ahhoz frissíteni kell a szoftvert is, ami szintén nem öt perc.

A cikk itt folytatódik!